Rendhagyó irodalomóra Egri Kati színésznővel
A Magyar kultúra napja alkalmából megidézték Szabó Magda szellemét
2017-01-27

Szabó Magda születésének 100., halálának 10. évfordulója alkalmából, a Magyar kultúra napján rendhagyó irodalomórát tartottak a Klauzál Házban az írónő életéről és munkásságáról, amelynek főszereplője Egri Kati színésznő és Tasi Géza, az írói hagyaték kezelője volt.

A művésznőt több filmből, illetve tévéfilmből is ismerhetjük, például az Abigélből, a Régimódi történetből és Az ajtóból. Közös jellemzőjük ezeknek, hogy a filmek alapjául szolgáló regények szerzője Szabó Magda. A színészcsaládból származó színésznő – édesapja Egri István, édesanyja Náray Teri, testvére Egri Márta – más okból is közel áll a tíz éve elhunyt íróhoz. Erről így beszélt lapunknak:

– Gyerekkoromtól ismertem Magdát, mert édesapámmal sokat dolgozott együtt, sőt, neki köszönheti, hogy színdarabokat is kezdett írni. A színházban főleg dramaturgiai munkákra kérte fel, de annyira összebarátkoztak az évek alatt, hogy minden bemutatójára is eljött szintén híres író férjével. Apám premierjein persze én is rendszeresen részt vettem, így sokszor találkoztunk. Mindig csodálattal néztem rájuk, mert igen kedves és szép pár voltak. Szabó Magda nemcsak kitűnő és okos írónő volt, de igen nőies is, gyönyörű mosollyal… Hozzám mindig barátságos volt, és az életem nagy ajándékának tartom, hogy jóval később játszhattam filmjeiben és színdarabjaiban.

– Milyen volt felcseperedni egy színészcsaládban, könnyű vagy nehéz?

– Nehéz, de egyben felemelő is.  Szinte már gyerekkoromban magamba szívtam ennek a mesterségnek az alapjait, annyit jártam előadásokra. Először persze a külsőségek, a díszletek és a jelmezek ragadtak meg, később már a szavak értelme, a színészi játék is.

– Ezek szerint egyértelmű volt, hogy szülei mesterségét viszi tovább?

– Részemről igen, de édesapám részéről nem. Ő egyáltalán nem akarta, hogy színész legyek, a végletekig ellenezte, sőt veszekedett velem, majd ki is borult hajthatatlanságomat látva. Édesanyám se nagyon örült a döntésemnek, de előbb-utóbb azért megbékéltek.

– Megérte a nagy küzdelem?

– Néha úgy érzem, hogy nem, de most már mindegy, túl vagyok számos szép és nagy szerepen, ami nélkül kevesebb lennék. Összességében azért örülök, hogy színésznő lettem.

– A nézők most minek örülhetnek, miben és hol láthatják?

– Többnyire a Karinthy Színházban, egyszerre négy darabban is: a Gőzben, a Klotild néniben, az Olympiában és a Szent Péter esernyőjében. Változatos témák és szerepek, nagyon élvezem a bennük való szereplést.

(Temesi László)